Velencében jártam. Nagyon rég voltam, talán 14-15 évesen. Ez most nagyon kellett. Megérte zötykölődni a buszon az x órát, mert mikor az ember ül, áll, bámészkodik a vaporettón, hát az valami fantasztikus. És főleg az érzés, hogy az álmaim valóra válnak, na igen:)
Legjobban a kis utcák jöttek be, még mindig, hangulatos hidakkal, érdekes kirakatokkal, és persze rengeteg emberrel. Minden elérhető közelségben.
Az emberek egészen mások, nyitottak, vidámak, jókedvűek, optimisták. Simán leállnak beszélgetni a turistákkal. Nyoma sincs a magyarországi pesszimizmusnak, sértődöttségnek, és befordultságnak.
Itt az emberek valóban élnek:)
1 megjegyzés:
Who is the nice lady behind the mask?
Megjegyzés küldése