itthon?

Az valami más...asszem. Az ember egy idő után nemcsak a helyhez kötődik, hanem az érzésekhez, a biztonsághoz.
Több nap Bécs után újra Pesten. Hát egészen más. Valahogy kint minden egyszerűbb, elérhetőbb, ha kell valami, csak leugrok a billába, hoferba, amihez éppen kedvem van, minden maximum 5 perc távolságban. Az emberek nyugodtak, nyitottak, segítőkészek, barátságosak. Szép időben várost néztem, kedvencem a Sigmund Freud park a Votivkirche előtt, itt jól lehet pihenni. Nagyon tetszett a Hofburg kertje is, egészen különös alakú fákkal. A hétvégén sütés-főzés, filmezés, kirándulás.
Pesten a rohanás, nyugtalanság, bizonytalanság várt..hm.
És akkor most hova is tartozom? Jó kérdés....

Vienna

Első napom Bécsben igazán remekül telt. Miután a közös reggeli után a kedvesem elment a kórházba, én még aludtam egyet. Majd tettem egy nagy sétát a környéken, és vásároltam pár dolgot a vacsihoz. A vacsi tojáskrémes bagette salival. A sali közben történt egy kis malőr, persze nem is én lennék, ha nem. De csakis az új reszelő az oka, ami egy kissé vagy inkább nagyon éles. Szóval sikerült egy mély, ám tiszta vágást ejteni az ujjamon. Még szerencse, hogy a kedvesem orvos, ugye, mikor jött haza, kedvesen bekötözött, és befejezte a vacsit :), ami nagyon fini volt! És este a TOTORO ment a tv-ben!!!!

Húsvét I.

Utazás Veszprémbe, csomagok, tömeg ás társai. De Veszprémben már anya várt a pályaudvaron, szóval megérte. Aztán anyukám ragaszkodott hozzá, hogy ő húzza hazáig a bőröndömet, volt egy kis hangja, hm..:)
Otthon már vártak a sütik: Kati-szelet és zserbó. De húsvéti kajákat ettünk, kalácsot, sonkát, retket, paradicsomot, tojást, és persze tormát, ami az agyig hatolt. És a kihagyhatatlan: csapassuk szét a zsírt egy kis körtepálesszal:)
Aztán punnyadás egész este!
És alváááás!