itthon?

Az valami más...asszem. Az ember egy idő után nemcsak a helyhez kötődik, hanem az érzésekhez, a biztonsághoz.
Több nap Bécs után újra Pesten. Hát egészen más. Valahogy kint minden egyszerűbb, elérhetőbb, ha kell valami, csak leugrok a billába, hoferba, amihez éppen kedvem van, minden maximum 5 perc távolságban. Az emberek nyugodtak, nyitottak, segítőkészek, barátságosak. Szép időben várost néztem, kedvencem a Sigmund Freud park a Votivkirche előtt, itt jól lehet pihenni. Nagyon tetszett a Hofburg kertje is, egészen különös alakú fákkal. A hétvégén sütés-főzés, filmezés, kirándulás.
Pesten a rohanás, nyugtalanság, bizonytalanság várt..hm.
És akkor most hova is tartozom? Jó kérdés....